Interjú Touré Fatimével, a PannonDiák Iskolaszövetkezet igazgatósági elnökével és Farkas Margittal, a PannonDiák üzletfejlesztési vezetőjével

A PannonDiák Iskolaszövetkezet márciusi üzleti reggelijén bemutatott, a szövetkezet által végzett kutatás azt vizsgálta, hogyan használják az egyetemisták az AI-eszközöket, milyen elvárásaik vannak a munkahelyek felé, és milyen kockázatokat érzékelnek maguk is. A rendezvény iránt akkora volt az érdeklődés, hogy a rendelkezésre álló helyek a regisztráció lezárása előtt beteltek. Ez önmagában is azt mutatja, hogy a HR-szakmát erősen foglalkoztatja a kérdés. A téma pedig a PannonDiáknál nem áll meg itt: a kutatás második fázisában már a vállalati HR-esek tapasztalatait is vizsgálják majd. A kutatás célja az volt, hogy a diákok AI-használati szokásait elemezve megtudjuk, milyen módon készüljünk fel az AI-t a gyakorlatban aktívan használó fiatalok foglalkoztatására szervezeti szinten, és hogyan tudunk ebből előnyt kovácsolni. A témáról Touré Fatimével, a PannonDiák Iskolaszövetkezet igazgatósági elnökével és Farkas Margittal, a PannonDiák üzletfejlesztési vezetőjével beszélgettünk.

Miért tartotta fontosnak a PannonDiák, hogy éppen a diákok mesterséges intelligencia-használatát vizsgálja?

Touré Fatime: A diákfoglalkoztatásban ma már nem elég csak azt figyelni, hogyan keresnek állást a fiatalok, vagy milyen munkaidőt preferálnak. Azt is látni kell, milyen eszközöket használnak a gyakorlatban, valamint hogyan tanulnak és oldanak meg feladatokat ezáltal. A mesterséges intelligencia ebben a generációban már nem különlegesség, hanem egyre inkább természetes eszköz.

A PannonDiáknál mindig is fontos volt, hogy ne utólag reagáljunk a változásokra, hanem időben értsük meg azokat. Ezért indítottuk el ezt a kutatást is. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan épül be az AI a hallgatók mindennapjaiba, hogyan gondolkodnak róla, és mit várnak majd azoktól a munkahelyektől, ahol hamarosan megjelennek munkavállalóként.

Mit mutatott a kutatás a hallgatók AI használatáról?

Farkas Margó: A legfontosabb megállapítás az, hogy az AI már most is a fiatalok mindennapi eszköztárának része. A kutatásban részt vevő hallgatók 74%-a rendszeresen használ mesterséges intelligenciát, további 16% pedig alkalmanként él vele. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezettek döntő többsége már kapcsolatban van ezekkel az eszközökkel. A használat leggyakoribb célja az információkeresés, a tanulás és a feladatmegoldás, vagyis az AI náluk már most is gyakorlati támogatást jelent.

Mennyire tudatos ez a használat?

F.M.: Ez volt a kutatás egyik legfontosabb tanulsága. A hallgatók hozzáállása alapvetően nyitott, de nem mellőzi a kritikát. A válaszok alapján jellemző rájuk, hogy ellenőrzik az AI által adott válaszokat, segédeszközként tekintenek rá, és tudatos használatra törekednek. A kutatásban az is látszott, hogy az MI gyorsabb munkavégzést tesz lehetővé, javíthatja a tanulás minőségét, és versenyelőnyt is jelenthet a munkaerőpiacon, ugyanakkor a fiatalok adatvédelmi, pontossági, szerzői jogi és etikai kockázatokat is érzékelnek.

Mit várnak a fiatalok a munkáltatóktól ezen a téren?

F.M.: Nagyon egyértelmű üzenetek érkeztek. A hallgatók azt várják a cégektől, hogy ne tiltással reagáljanak az AI megjelenésére, hanem kereteket és támogatást adjanak. Fontos számukra, hogy a munkahely engedje az AI használatát, biztosítson képzéseket, alakítson ki etikus használati szabályokat, és támogassa az innovációt. A többség szívesen dolgozna olyan szervezetben, ahol az AI a napi működés része, és nyitott arra is, hogy ilyen képzésekben részt vegyen.

HR oldalról milyen következtetéseket érdemes ebből levonni?

T.F.: Szerintem legalább három nagyon fontos következtetés látszik.

Az első, hogy az AI a fiatalok számára már nem jövőbeli lehetőség, hanem jelen idejű munkaeszköz. Aki ma pályakezdőként belép a munkaerőpiacra, sok esetben már természetesnek veszi ezeknek a rendszerek használatát.

A második, hogy a fiatalok nem egyszerűen csak „szörfözgetnek az AI hullámain”, hanem felelős kereteket is várnak. Ez a HR számára azt jelenti, hogy a kompetenciafejlesztés, a szabályozás és az etikai iránymutatás együtt válik fontossá.

A harmadik, hogy a munkaerőpiaci vonzerő szempontjából is egyre nagyobb jelentősége van annak, hogyan viszonyul egy cég az AI-hoz. Azok a szervezetek, amelyek támogatják a használatát és fejlesztik a munkavállalóikat ezen a téren, várhatóan vonzóbbak lesznek a fiatal tehetségek számára. Ezt derült ki a kutatásból is és a márciusi HR reggelinken folytatott beszélgetések is megerősítették.

Miért hangsúlyos Önök szerint ez a téma ennyire különösen a diákfoglalkoztatásban?

F.M.: Közel 15 éve dolgozom a PannonDiáknál, és több mint 20 éve foglalkozom diákfoglalkoztatással. Ezalatt nagyon sokat változott a fiatalok világa, a kommunikációjuk, a munkához való viszonyuk és az a technológiai környezet is, amelyben mozognak. Ezzel párhuzamosan a munkaerőpiaci elvárások is változtak, ma már komolyabb munkakörökben, gyakornoki pozíciókban is foglalkoztatják a fiatalokat, ahol kiemelten fontos, hogy milyen eszközökkel látják el a mindennapi feladataikat. Aki hosszú ideje ezen a területen dolgozik, pontosan látja, hogy a diákfoglalkoztatásban akkor tudunk valóban jól működni, ha nyitottak maradunk az új piaci és technológiai kihívásokra.

Ehhez nekem személyes kötődésem is van: egy 14 éves fiú édesanyjaként nap mint nap érzékelem, mennyire természetes közeg a fiatalok számára a digitális világ. Ez nem jelenti azt, hogy mindenre ösztönösen jól reagálnak, de azt igen, hogy más tempóban és más logikával kapcsolódnak ezekhez az eszközökhöz, mint a korábbi generációk.

Hogyan kapcsolódik ehhez a kutatás második fázisa?

T.F.: Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne csak a fiatalok oldalát értsük meg, hanem a vállalati oldalt is. A kutatás következő szakaszában HR-szakembereket is meg fogunk kérdezni arról, hogyan használják az AI-t a saját működésükben, és milyen elvárásokat fogalmaznak meg a diákokkal, pályakezdőkkel és munkavállalókkal szemben. A márciusi üzleti reggelin tartott kerekasztal-beszélgetés kérdései is ezt a célt készítették elő: a vállalati tapasztalatokat, a lehetőségeket, a kockázatokat, a kompetenciafejlesztés és szabályozás dilemmáit.

Mit üzenne most a HR-vezetőknek és munkáltatóknak?

F.M.: Azt, hogy az AI-val kapcsolatban ma már nem az a fő kérdés, hogy jelen van-e, hanem az, hogy a szervezet mit kezd vele. A fiatalok oldaláról a nyitottságon túl már jelentős ismeretek is adottak. A vállalatok részéről most a tudatos beépítés, a képzés, a világos szabályok és a valódi vezetői irány kijelölése a feladat.

A PannonDiák kutatása számunkra azt erősítette meg, hogy a mesterséges intelligencia a generációk együttműködésében sem pusztán technológiai kérdés. Sokkal inkább egy új működési helyzet, amelyhez a munkáltatóknak is alkalmazkodniuk kell. Azok a szervezetek lesznek előnyben, amelyek nem félelemből vagy tiltásból közelítenek, hanem képesek a fiatalok digitális természetességét szervezeti előnnyé formálni. Mi ebben a folyamatban tudunk hatékony támogatást adni partnereinknek felhívni figyelmüket a diákfoglalkoztatással kapcsolatos változások legfontosabb tényezőire.

A PannonDiák kutatásának következő szakaszában már a vállalati oldal tapasztalataira is kíváncsiak vagyunk. Amennyiben vállalati HR szakemberként szívesen részt venne a felmérésben, és megosztaná tapasztalatait arról, hogyan jelenik meg a mesterséges intelligencia a szervezet működésében, illetve milyen elvárásokat fogalmaznak meg a diákokkal és munkavállalókkal szemben az AI használatával kapcsolatban, örömmel fogadjuk jelentkezését. Jelentkezni Farkas Margitnál, a PannonDiák üzletfejlesztési vezetőjénél lehet az alábbi e-mail címen: farkas.margit@pannondiak.hu