Hogyan jellemeznéd a kapcsolatodat az X‑ vagy Y‑generációs kollégákkal? Könnyen megtaláljátok a közös hangot? Mi okoz nehézséget a kommunikáció, közös munka során?

„Az idősebb generációkba tartozó kollégákkal való kapcsolatom sokszínű – a legtöbb kollégával szinte azonnal megtaláljuk a közös hangot, különösen, ha nyitottan, kíváncsian fordulnak felém, és komolyan veszik nemcsak a véleményemet, de a jelenlétemet is. Ugyanakkor időnként akadnak nehézségek. Ezek a különbségek olykor félreértésekhez vezethetnek, főleg, ha nincs meg az egymásra hangolódás.”

Volt‑e olyan helyzet, amikor úgy érezted, hogy a korod vagy tapasztalatlanságod miatt nem vettek komolyan?

„Korábbi munkahelyemen gyakornokként volt rá alkalom, hogy nem vettek komolyan – főleg a korom és a tapasztalatlanságom miatt –, és ez hatással volt a lelkesedésemre, motivációmra is. Én viszont úgy gondolom, hogy az elismerés nem jár automatikusan: ki kell érdemelni. Ez pedig idővel, következetességgel, alkalmazkodással és megfelelő kommunikációval lehetséges. A bizalom felépítése időbe telik, de ha sikerül, az meghozza az elismerést is.”

Miben látod a legnagyobb különbséget a fiatalabb és idősebb generáció munkastílusa között?

„A legnagyobb különbséget leginkább a munkatempóban és az új kihívásokhoz való alkalmazkodásban érzem. Mi, Z‑generációsok hozzászoktunk a gyors váltásokhoz, a párhuzamos feladatvégzéshez, és nem riadunk vissza az újdonságoktól – legyen szó prezentációkészítésről vagy egy új szoftver elsajátításáról. Az idősebb generációk ezzel szemben általában strukturáltabban dolgoznak, szeretnek alaposan körbejárni egy problémát, mielőtt belevágnak. A digitális eszközök használata is érzékeny pont: számunkra ösztönös, míg sok idősebb kollégának ingoványos terep lehet. A tanulási hajlandóság azonban nem kor kérdése – van olyan ötvenes, aki minden újdonságra lelkesedik, és olyan huszonéves, aki inkább a komfortzónájában maradna.”

Előfordul, hogy nehézséget okoz a kommunikáció a különböző korosztályok között? Tudsz erre konkrét példát?

„Kommunikációs stílusunk sokszor eltér – én közvetlenebb vagyok, gyorsabb visszajelzéseket várok, és szerintem ez jellemző a korosztályomra is, míg a nálam idősebbek inkább a formálisabb, lassabb információátadást részesítik előnyben. Ez olykor félreértésekhez vezethet – egy tömör, hatékony üzenet a fiatalok részéről olykor ridegnek tűnhet, holott nem ez a szándék. A hierarchia is érdekes dinamikát hoz: lehet, hogy valakivel korban közel állunk egymáshoz, de mivel ő a felettesünk, a kommunikáció is másképp alakul, mint egy baráti helyzetben.”

Volt már olyan érzésed, hogy generációs szakadék van a munkahelyeden? Szerinted hogyan lehet enyhíteni ezt a távolságot?

„Volt már erre példa, de a nagyobb korbeli szakadékot sem érzem áthidalhatatlan problémának. A kulcs az odafigyelés és a kölcsönös kíváncsiság. Ahelyett, hogy előítéletekkel közelítenénk – „ők úgysem értik”, vagy „a fiatalok túl hirtelenek, felszínesek” – jobb, ha nyitott párbeszédet alakítunk ki. Ha elmondjuk egymásnak, miért gondolunk másként egy feladatra vagy módszerre, máris közelebb kerülünk egymáshoz. Sokszor egy spontán, közös kávé vagy rövid beszélgetés többet segít a megértésben, mintha ragaszkodnánk a formális megoldásokhoz. És talán ez a legfontosabb: tanuljunk egymástól! Én sokat tanulok arról, hogyan lehet hosszú távra tervezni, higgadtan dönteni – régebb óta itt dolgozó kollégáim pedig néha tőlem sajátítják el egy új digitális eszköz használatát. Ha nem verseny, hanem együttműködés van köztünk, a szakadék helyett hidat építhetünk.”

Mennyire fontos, hogy legyen kollégád a saját korosztályodból? Hogyan segíthet ebben a munkáltató?

„Nagyon sokat számít, ha van legalább egy‑két olyan kolléga, aki hasonló élethelyzetben van. Nem arról van szó, hogy ne tudnék kapcsolódni idősebbekhez – sokszor támaszkodom a tapasztalatukra –, de más érzés, ha valakivel hasonló karrierkérdéseken gondolkodunk, vagy ugyanazt tartjuk viccesnek a mindennapokban. Egy saját korosztályú kolléga kapaszkodó lehet, főleg olyan közegben, ahol sokféle generáció keveredik. A munkáltatók sokat tehetnek ezért – például azzal, ha figyelnek a csapatok sokszínűségére, és mentorprogramokkal vagy közös projektekkel támogatják a generációk közötti párbeszédet.”

A generációk közötti különbségek nem akadályt, hanem lehetőséget jelentenek: a fiatalok friss szemlélete és a tapasztaltabb kollégák tudása együtt olyan értéket teremt, amelyből az egész csapat profitálhat. Ha te is szeretnéd megtapasztalni, hogyan válhat egy multigenerációs környezet a fejlődésed motorjává, nézz körül a PannonDiák Iskolaszövetkezet aktuális ajánlatai között – nálunk a fiatalos lendület és a tapasztalat kéz a kézben jár.

Emellett, ha vállalatodnál fontosnak tartod a generációk közötti együttműködés fejlesztését, figyelmedbe ajánljuk a Pannonjob, a PannonDiák stratégiai partnere által kínált generációs tréningeket, amelyek segítenek a közös munka hatékonyságának és a csapatkohéziónak a növelésében.